Majk története

PANO0001-2-Pano

A Majki Kamalduli Remeteség és Esterházy-kastély

Az észak-vértesi erdőség mélyén, náddal körülölelt tavak szomszédságában bújik meg a Majki Kamalduli Remeteség, Magyarország Európa-szerte kuriózumnak számító műemlékegyüttese. A látogató itt, ahol a csend lakik, háta mögött hagyhatja a rohanó világot, hogy a remeték időtlen, megszentelt világával találkozzon.

 

Majk története

A kamalduli rend Szent Romuald (952 k.–1027) követőinek remeteközösségeiből formálódott a középkori Itáliában. A 16. században alakult a rend új ága, a montecoronai kongregáció. Gróf Esterházy József (1682–1748) 1733-ban adományozta a montecoronai kamalduliaknak a gesztesi uradalmán fekvő Majkpusztát szántóföldjeivel, erdőivel, legelőivel, halastavaival és malmaival együtt. Franz Anton Pilgram osztrák építész tervei alapján több szakaszban épült ki a remeteség 1736 és 1770 között. 1782-ben II. József uralkodó feloszlatta a szemlélődő szerzetesrendeket, köztük a kamalduli rendet is. A 19. század első felében az épületeket posztógyár bérelte, az 1860-as évektől az Esterházyak vadászkastélyként használták.   Majkon született Esterházy Móric (1881–1960) gróf, aki 1917-ben Magyarország miniszterelnöke volt. 2012 és 2015 között került sor a vendégház, azaz a Foresteria felújítására, 2018-tól a műemlék további részei: a cellaházak, a templom, a mértani kert és kerti építménye, a grottakápolna újultak meg.

 

A Majki-tó és környezete

A jegypénztár-fogadóépület a kortárs építészet formanyelvén idézi meg a tóparton egykor álló földszintes zsellérházakat. Ha a látogató innen az egykori templom tornya felé veszi az irányt, gáton halad át, majd a tó kifolyásánál az egyetlen megmaradt – ma műemlék – remeteségi vízimalmot láthatja. A tó fölött, dombon magasodik a Celli Szűz Mária-kápolna, amely a remeteség falain kívül épült fel 1757-ben a Majkpusztán szolgáló nép és a zarándokok „lelki felüdülése érdekében.”  

 

A főkapu

Zárókövének tanúsága szerint 1746-ban készült el a majki remeteség főkapuja.  A díszes kapuval és „kapuőreivel”, Szent Romuald és Boldog Szergiusz szobrával ma az épületegyüttes nyugati zárófalában találkozhat a látogató, ahova 1860-ban helyezték át. 2020-ban eredeti helyén épült meg a tömegtagolását, figurális díszeit és feliratát idéző mai kapuépítmény, amelyen az eredeti latin felirat is olvasható: „Távol legyen ezen szent magány kapujától a csendzavaró, mert Istennek szentelt serege gyűlöli a zajt.

 

A Foresteria

Az 1745 és 1752 között épült fel a Foresteria, amelyben vendégszobák és a remeték közös helyiségei – konyha, könyvtár, borbélyszoba stb. – kaptak helyet. A földszinten található ünnepi ebédlőterem, azaz a refektórium fontos szerepet töltött be a szerzetesközösség életében: Karácsonykor és Húsvétkor étkeztek közösen itt.  Falain Romuald életét és az Utolsó vacsorát megjelenítő falképek láthatóak. Az emeleten a kamalduliak történetét bemutató A hallgatás ereje című kiállítás és a rend mai életét megörökítő lengyel fotókiállítás tekinthető meg. E szárnyban találhatók a II. Rákóczi Ferenc magyar fejedelem franciaországi kamalduliakkal való kapcsolatának emléket állító szobák is.

 

 A klauzúra

A Foresteriától is falakkal elzárt területen, a klauzúrában helyezkedtek el a remeték cellaházai. Építésüket főúri családok, személyek és főpapok támogatták alapítványaikkal. Címereik a homlokzatokon láthatóak. A cellaházak előszobából, lakószobából, kápolnából, műhelyből és fáskamrából álltak, minden remetelakhoz kis kert is tartozott. A cellaház a remete személyes élettere volt, itt aludt, étkezett, olvasott, szabadidejét itt töltötte írással, faragással, kertje gondozásával.  

A 6. számú cellaház kiállítása egy kamalduli remete életmódját, a 7. számú cellaház pedig az elöljáró lakóhelyét mutatja be. Ugyanitt külön kiállítótérben majki régészeti leletek alapján kaphat képet a látogató a 18-20. század helyi tárgykultúráról.

 

A templom

Az itáliai rendi építészet sajátosságait mutató egyhajós, oldaltornyos Nepomuki Szent János-templom 1753 és kb. 1770 között épült meg. A közösség lelki központja volt, amelyben együtt miséztek és zsolozsmáztak a remeték. Hajója elpusztult, egykori szentélyében ma stilizált stallumok jelenítik meg a szerzetesek ülőhelyeit. A látogató megtekintheti a feltárt nagyobb kriptát is, amely kegyelettel őrzi a remeteség működése alatt elhunyt szerzetesek és laikus testvérek emlékét A lélek zarándokútja című, a barokk halálképet elmúlás-szimbólumokkal illusztráló holografikus filmmel. A templomtoronyban, a lépcsőkön felfelé haladva a szerzetesi lelkiség mélyebb „titkait” ismerheti meg a látogató, a harangházban pedig a Vértes gyönyörű látványa fogadja. Ugyanitt a majki nagyharang korabeli öntési technikával készült másolata látható.

 

Kertek

Az épületektől délkeletre terültek el a remeteségi kertek. A látványos mértani kert ma is őrzi 18. századi támfalrendszerét. Felső teraszán látható a stukkós barokk díszítést rejtő grottakápolna, boltozatán – a kert legfontosabb pontján – Szűz Mária rekonstruált falképével. A kert középső és alsó teraszain veteményeskertek kaptak helyet, a tó felé és a cellák vonalában egy-egy gyümölcsös volt. Utóbbi helyén a 19. század folyamán tájképi jellegű elemekkel alakított angolkertet létesített az Esterházy család.

Széchenyi 2020